Eseménynaptár

Szeptember 2017
V H K Sz Cs P Sz
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
Kórus

Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusának ismertetője

 

Az iskolán kívüli tevékenységek között kiemelt helyen szerepel a kórustevékenység, melynek meghatározó szerepe van – és kell legyen – a diákok felkészítésében. Egyrészt közvetlenül fejleszti a diákok zenei képességeit úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból. Nem szabad megfeledkeznünk a közös éneklés közösségépítő szerepének fontosságáról, a diákok szociális kommunikációs képességeinek, valamint a közösségi szellem fejlesztéséről. Egy közösség saját értékeit és meggyőződését legőszintébben és legmeggyőzőbben a közös éneklés, a közös repertoár bemutatásával fejezheti ki. Feledhetetlen élmény ez úgy a kórustagok, mint a hallgatóság számára.

 


A magyar nyelvterület közösségei több évszázados múltra visszatekintő kórustevékenységet tudhatnak magukénak. Ez nem véletlen, hiszen gyakran az etnikai hovatartozás, a közösség értékei, életmódja és hite kifejezésének magától értetődő, esetenként kizárólagos eszköze volt. Napjaink kórustevékenysége mint az egyes közösségek önkifejezésének eszköze igazodik a hagyományokhoz, de a kulturálisan is egyre bővülő és egyre sokszínűbb Európai Únió milliőjében megbecsültsége egyre inkább kezd felzárkózni valódi jelentőségéhez: egy-egy úniós tagállam által szervezett nemzetközi kórustalálkozón gyakran több tucat kórus vesz részt, megismertetve az általuk képviselt szűkebb közösség kultúráját és mentalitását, a mindennapi létüket meghatározó életszemléletüket és sajátos hagyományaikat, múltjukat – ezáltal hozzájárulva az úniós közösség kultúrális sokszínűségének hangsúlyozásához.

 


Iskolánk kórusa is ebben a szellemben fejti ki tevékenységét: közösségünk értékeit, tagjaink összetartozását erősítjük és fejezzük ki minden egyes kóruspróbánkon és minden egyes fellépésünkön. Ugyanakkor különleges hangsúlyt fektetünk zenei felkészültségünk elmélyítésére, előadásmódunk finomítására. Valószínűleg a fent említett tényezők összességének tudható be, hogy az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusa – egyedüliként az országból – meghívást kapott a spanyolországi Cantonigrosban 2011. július 14-17. között megszervezésre kerülő nemzetközi kórusversenyre. A fesztiválon való részvétel különleges alkalom az erdélyi magyar közösség és a szűkebb értelemben vett kolozsvári magyarság megismertetésére, ugyanakkor iskolánk nemzetközi megismertetésének terén is igen jelentős eredménnyel jár majd. A fesztiválon bemutatandó kórusművek ennek a célnak megfelelően kerülnek kiválasztásra: egyaránt megtalálhatóak lesznek a klasszikusnak számító magyar kórusművek mellett Bartók és Kodály erdélyi népdalfeldolgozásai, de erdélyi és kolozsvári magyar zeneszerzők művei is. A Cantonigros-i Nemzetközi Kórusversenyen való részvétel egyedi alkalom tehát erdélyi, kolozsvári magyar közösségünk és ezen belül iskolánk tevékenységének, hagyományainak és elveinek megismertetéséhez egy nemzetközi hallgatóság előtt. 2011-ben a fesztiválszervezők Romániából csak iskolánk kórusát hívták meg, így elsődleges feladat a fentiekben vázolt célok maradéktalan megvalósítása – kórusunk nemcsak iskolánkat, hanem az egész erdélyi magyar közösséget fogja képviselni ezen a nemzetközi hírnévnek és elismertségnek örvendő fesztiválon.

 


Tekintettel arra, hogy a fesztiválszervezők biztosítják a meghívott kórustagok elszállásolását valamint étkeztetését, a résztvevőknek saját utazási költségeiket kell fedezniük, mely a mi esetünkben 9000 euró összegű kiadást jelent, vagyis személyenként kb. 250 eurót. A jelen gazdasági helyzetben több kórustagunk számára ez egy túlzott anyagi terhet jelentene. Annak érdekében, hogy biztosíthassuk ezen diákok részvételi lehetőségét is a Cantonigros-i Nemzetközi Kórusfesztiválon, tisztelettel kérnénk, hogy Ön is támogassa iskolánk kórusának utazási és részvételi költségeit.

 

 

Iskolánk énekkarának 2005-2011 között elért eredményei a Tanügyminisztérium által szervezett versenyeken:

Három I. hely - megyei szakasz (2005, 2007 és 2010)

Két II. hely - regionális szakasz (2005 és 2007)

Két I. hely - regionális szakasz (2010, 2011)

Két III. hely - országos szakasz (2010, 2011)

 


Őszinte tisztelettel és köszönettel,

Vörös Alpár, igazgató                Szabadi Ildikó, kórusvezető tanár

 

 

 

 

 

Beszámolók

 


HEJ, IGAZÍTSAD!


Tele kiránduló kedvvel és a lehető legkevesebbet gondolva a tanulásra érkeztünk meg június 13-án, csütörtökön reggel iskolánkba... no meg az átlagosnál jóval nagyobb csomagokat cipelve. Ez a nap nem a tanulásról szólt első sorban, hiszen amint a negyedik óráról kicsengettek, az iskola negyven diákja felkerekedett és vígan masírozott a közelben parkoló autóbusz irányába. Amint teljes lett a létszám, Szabadi Ildikó tanárnő kijelentette, hogy „Go West!” és már gurult is a busz nyugatnak, Debrecen irányába. Már az akkori hangulatból érződött, hogy nem akármilyen csapatról beszélünk, azon a buszon az Apáczai kórusa ült, noha nem teljes, de nem is kis létszámban.

 

A melegtől és a hosszú úttól kimerülten érkeztünk meg a Debreceni Református Kollégiumba, de ezt a fáradtságot hamar legyőzte a kíváncsiság, hiszen körülvezettek minket a kollégiumban és nemsokára tudatosult bennünk, hogy mi tulajdonképpen azokat a lépcsőket taposhattuk, amelyeket Ady Endre, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Magda, sőt Kossuth Lajos is egykor. Végiggyönyörködtünk múzeumot, könyvtárat, majd felvezettek minket az aulába is, ahol megtudtuk, melyik helyet foglalta el Kossuth Lajos az egykori országgyűléseken, továbbá azt is megsúgták, hogy a következő napon itt fogunk koncertezni. Míg a fiúkat felvitték a szobáikba, a lányokat elvitték a leánykollégiumba, ahol épp, hogy lepakoltuk a csomagjainkat, majd indultunk vissza egy finomat és kiadósat vacsorázni. A jóllakott csapatot bevezényelték egy terembe, ahol könnyed dalolás fogadott: megismerhettük a Kántust, a kollégium nemsokára 275. születésnapját ünneplő kórusát. Helyesbítek, a kórusnak csak egy kis része lehetett jelen, de még ennyien is képesek voltak tátott szájjal hagyni. Mi is énekeltünk nekik néhány művet, de kissé bizonytalanul, mert bizony hatalmát vette rajtunk a fáradtság. Végül közösen elénekeltük a Székely himnusz egy hosszabb változatát, ami kissé meghittebbé tette a hangulatot. Hiába voltunk nagyon fáradtak, csak egy estét tölthettünk Debrecenben és ezt ki is akartuk használni, így hát nem a szállás, hanem a főtér irányába indultunk el, ahol szétszéledt kis időre a csapat, megismerni a belváros hacsak kicsi részét is. A szállásra érkezve már csak egy zuhanyra futotta, meg némi beszélgetésre, majd zuhantunk is az ágyakba.

korus_2013

Másnap reggel korán keltünk, álmosan, de elszántan. Újra becsomagoltunk, elérhető helyre téve a kórus- meg a fürdőruháinkat, majd felpakoltunk a buszra és irány vissza a kollégiumba. Nem sokkal reggeli után mindenki „egyenruhában” díszelgett, és már mentünk is fel az aulába. Még volt idő felmérni a terepet, bemelegíteni és próbálni egy rövidet, és már kezdett is megtelni a terem. Nem tagadhatjuk, igen izgultunk, hiszen háromszáz fő azért nem kis közönség és a neves Debreceni Református Gimnázium tanévzáró istentiszteletén léphettünk fel.. Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen hosszú és változatos műsorunk: volt benne számos kórusmű is, de zongoramű is hangzott el, meg szóló, vagy akár könnyűzenei feldolgozás is. Természetesen nagy kedvencünket, a Dana-danát sem hagyhattuk ki, amibe beleadtunk apait-anyait, de meg is volt a hatása, a vastaps, ami igen jól esett. „A zene az kell”- hangzott a ráadás, amiben érezni lehetett, mindannyiunknak egytől-egyig mennyire fontos a zene, az éneklés.

 

Búcsút véve a kollégiumtól kezdetét vette a tulajdonképpeni önfeledt szórakozás: három óra hosszat élvezhettük a debreceni élményfürdőt, a csapat egy kis része pedig az állatkertet fedezte fel. Az ebédet követően ismét kimerülten, de tele jókedvvel indultunk útnak, hiszen várt ránk Budapest. Egy jókora út megtétele után (ami alatt szerencsére aludhattunk egy jót) meg is érkeztünk, méghozzá testvériskolánkba, az Apáczai Gimnáziumba. Meghökkenve vettük tudomásul, hogy csak a fiúknak jut szoba, a lányok pedig kalandvágyukat talán kicsit túlszárnyaló szállásban részesülnek, mégpedig mienk volt a tornaterem, teljes nagyságában, matracostól-hálózsákostól. Miután otthonosan berendezkedtünk, jöhetett az ugyancsak rendkívüli vacsora, méghozzá egy jó pizzázás. A maradék időben lementünk sétálni a Duna-partra.

 

A szombat azt a célt kapta, hogy jobban megismerjük Budapestet, méghozzá Deák Árpád tanár úr idegenvezetésével, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Megcsodáltuk a Hősök terét, a Vajdahunyad várát, amely nem vajdahunyadi, majd a Budai várat és végül, de nem utolsó sorban az Iparművészeti Múzeumot. Ezek után egész délutános szabad program következett, amit mindenki kihasznált ötletei és még meglévő energiája függvényében. Míg a csapat egy része ismét lement sétálni a partra, egy másik felmászott a Citadellára. Én az utóbbi, szerencsések közé sorolhatom magam, hiszen az a kilátás, ami elénk tárult, egyszerűen gyönyörű szép.

 

A vasárnapi, utolsó reggel az azelőttinél is álmosabban kezdődött, de összeszedtük magunkat és indultunk is Egerbe. Végig vezettek minket a várban és egy kis ízelítőt kaptunk abból, miről is híres tulajdonképpen Eger. Én ugyan már másodjára járhattam itt, de azt hiszem legalább annyira élveztem, mint azok, akik először látták. A legérdekesebbnek azt hiszem a kazamatákat meg a börtönmúzeumot mondhatom. Ám itt sem ülhettünk túl sokat, egy helyi vendéglőben ebédeltünk egy jót, majd irány haza! Úton még természetesen megálltunk a Tescoban is, mert azt nem lehet kihagyni; felszerelhettük magunkat édességekkel, meg mással is az otthoniaknak. A jókedv kitartott egész úton, de szerintem már mindenki nagyon vágyott haza. A határt átlépve meg is volt a megszokott tömeges telefonálás. Jó volt újra hegyeket látni körülöttünk. Már nagyon hiányoztak. Este tíz körül meg is érkeztünk a kincses Kolozsvárba, fáradtan, de tele mesélnivalóval.

 

 

Airizer Andrea X.B. (2012-2013)

 

 

 

 

TEMPÓBAN ÉS FENNTARTVA

 

 

„Sziiiii-jóóóóóóó” , melegít az iskola énekkara minden hétfő és szerda estén a díszteremben, kimondhatatlan örömére a második emeleten hattól hétig utolsó órájuk megtartását kísérlő tanároknak és – gondolom – különös mulatságára a fészkelődő, utolsó órájukat kibírni próbáló diákoknak. Ránkszólni természetesen senki sem merne – a nagyszerű kórus olyan ütőkártyája az iskolának, amelynek munkáját senki sem szeretné holmi meglazult fegyelmű tanórák miatt megzavarni.


A kórus ugyanis valóban nagyszerű: akkor is, ha az ember hallgatja – s ezt a rengeteg felkérés, versenyeken való sikeres részvétel és a lelkes gratulációk bizonyítják – és akkor is, ha az ember énekel benne. Mi más támaszthatná alá ezt jobban, mint a létszám, amely száz fő körül mozog, és a sok-sok új tag (kilencedikesek és tizedikesek), akik a rengeteg plusz próba fáradságának dacára lelkes és megbízható tagjaivá válnak a kórusnak?


Miután felléptünk a tavalyi Apáczai-napok záróünnepségén, még el sem múlt az előző napi bemelegítő hatása, és máris pöfögős, rázós, zötykölődős buszokon Marosvásárhelyre utaztunk, ahol a Dalosszövetség által megrendezett kórustalálkozón vettünk részt. Különböző korú-nemű énekkarok előadása után ránk került a sor, és mi igen-igen szépen énekeltük végig a cseppet sem könnyű, de annál mutatósabb repertoárt. Következő héten már a Gaudeamus-t próbáltuk, s nemsokára az iskolaudvaron találtunk magunkat, tűző napon és ballagáshoz illő megilletődéssel. A nyári vakáció után újrakezdődtek a próbák, ezúttal rengeteg új taggal és némileg kevesebb régivel – a tizenkettedikesek ugyanis, tekintve „végzős” minőségüket, már el-elmaradozhatnak kóruspróbáról, egyéb (hivatalosan intellektuális) tevékenységeket részesítve előnyben. A tanév első fellépésére október 24-én került sor egy 1956-os megemlékezésen az unitárius templomban. Közvetlenül az ünnepség után interjút készítettek az énekkari berkekben (méltán!) egyre híresebbé váló karvezetőnkkel, Szabadi Ildikóval – ezt az interjút a Kolozsvári Rádió is sugározta.


A Farkas utcai templomban, az iskola karácsonyi ünnepségén újból pódiumra álltunk, és fellépett az V-VIII. osztályosok kórusa és a tanárok énekkara is. Mindhárom kórus nagyon szépen, az alkalomhoz illő hangulatban énekelt. Nem sokkal később, január 26-án már megújult repertoárral álltunk a nyilvánosság elé a magyar kultúra napja alkalmából megrendezett ünnepségen, majd a március 15-ére kezdtünk készülni, hiszen – meglehetősen nagy megtiszteltetésként - idén mind a Szent Mihály templomban zajló ünnepségen, mind a Biasini szálló előtti koszorúzáson mi énekelhettünk. Mindkét helyen – nagyon fázva ugyan - igazán ügyesen és szépen énekeltünk. A Biasini szállónál előadott énekek utolsó akkordja még szinte el sem hallgatott, amikor már a kórus tantárgyversenyre jelentkező tagokat írta össze a tanárnő. Az olimpia helyi szakaszán ügyesen szerepelve továbbjutottunk a megyék közti szakaszra, ahol második helyet nyertünk és nagyon sok pozitív kritikát kaptunk – a közönség és a zsűri tagjaitól egyaránt.


„Tempó”, szokta mondani a tanárnő, s talán ugyanilyen címszó alatt újból fellépni készül a kórus: ismét Marosvásárhelyre megyünk kórustalálkozóra, majd az Apáczai-napok záróünnepségén fogunk énekelni. Tartjuk, sőt talán minden évben pallérozzuk a megszokott formánkat.


S mindezt örömmel. Hiszen nem annyira a lespórolt kémia-, vallás- és informatikaórák, a rengeteg délutáni-esti próba, mint inkább a nagyszerű hangulat miatt a kórus nem más, mint életforma.

 

 

Adorjáni Mária, X. A (2006-2007)